Ez csak egy kisebb átalakítás, de már hosszabb ideje várat magára. Már költözéskor kiderült, hogy ez a szekrény elem nem fog elférni ott, ahol a másik lakásban a helye volt. Egy felső szekrény elem volt, de jobb híján letettem a parkettára és igazán soha nem sikerült neki megfelelő helyet találni. Most ezen változtattam.

Hasonló színű bútorlapot találtam és abból készítettem a kis szekrénynek egy lábazatot. Az anyagot méretre vágtam, majd a szükséges furatok és alkatrészek elkészítése után összeragasztottam. Száradás után behurcolkodtam minden szükséges szerszámmal és anyaggal a szobába. Egyszerűbb volt, mint a kis szekrényt kicipelni a garázsba.

Kipakoltam a szekrényből a ruhaneműt, majd fejtetőre állítottam. Bejelöltem a lábazat rögzítő tiplijeinek a pontos helyét, majd elkészítettem a bútoron a furatokat. Szerencsére minden furat elsőre pontos volt, így a lábazat a helyére került. A lábazat belső oldalára korábban felszerelt rögzítőelemeket hozzácsavaroztam a szekrény alsó eleméhez. Itt természetesen úgy kellett anyagvastagságot és csavarméretet választani, hogy a csavar vége nehogy a bútoron átszaladjon és gúnyosan nézzen rám minden egyes ajtó nyitáskor, emlékeztetve arra, hogy már sem mérni, sem számolni nem tudok.

A parketta és a lábazat védelmére – a konyhaszekrény felújításakor már bevált – műanyag kupakos védelmet alkalmaztam. Jelenesetben a citromos üveg kupakja volt méretben és színben is a legmegfelelőbb. Arra is figyeltem, hogy a kupakrögzítés ne sértse fel a parkettát, ezért vettem a kis boltban ilyen bútorlábra való kis filckorongot. Ráragasztottam a kupakokra,

Ezt követően óvatosan a talpára állítottam a szekrényt, majd a helyére toltam. Mind a bútor, mind a parketta köszöni szépen jól van.

A fényképek minőségéért elnézést kérek. Az első képek elkészítése után kilehelte a lelkét és mint kiderült, a tartalék akkukat sem töltöttem fel. Így maradt a telefon gyengébb minőségű képe.